[1. versszak] Hiányzik a hangod, a szemed, az ölelésed, Minden csókod, minden lélegzetvételed. Ha elengedlek, széthullok, mégis felállok, Mert hozzád visszatérve újra otthonra találok. [Refrén] Te vagy a szívem dobbanása, Te vagy a levegőm, az életem, a csodám. Te vagy a fény minden sötét éjszakán, Az egyetlen, kit örökké szeretnék igazán. Tegyünk úgy, mintha minden miénk volna, Ne gondoljunk most a holnapokra. Éljünk a percnek, egymásnak, a mának, Mert mi vagyunk az Élet egymásnak. [2. versszak] Melletted önmagam lehetek, Nem kell többé semmit rejtenem. Hálás vagyok, hogy rád találtam, Te vagy minden álmom, minden vágyam. [1. Refrén] Te vagy a szívem dobbanása, Te vagy a levegőm, az életem, a csodám. Te vagy a fény minden sötét éjszakán, Az egyetlen, kit örökké szeretnék igazán. Tegyünk úgy, mintha minden miénk volna, Ne gondoljunk most a holnapokra. Éljünk a percnek, egymásnak, a mának, Mert mi vagyunk az Élet egymásnak [3. versszak] Ha mellettem vagy, megszűnik a világ, A csend is hozzád írja minden dalát. Két szív, egy út, és bármit hozzon a holnap, Én veled maradok, amíg a szívem dobban. [Utolsó refrén] Te vagy a szívem dobbanása, A boldogságom, minden reményem. Bármit hozzon majd az élet, Én mindig téged választalak, Mert te vagy az életem.
